Cseh Tamás: Hadiösvény

• warnew
• | 2009. february 02., 03:19 |
• hozzászólások (0)

Megdöbbentem, mikor hallottam valahol:  Cseh Tamás könyvet írt. El is döntöttem, hogy ezt el kell olvasnom, hiszen a dalait szeretem. Az, hogy indián regény már kevésbé volt meglepő, hiszen tudható, a bakonyi indiántörzs létrejöttében jelentős szerepe van neki is.

Persze el is felejtkeztem róla, míg az Ulpius raktárában meg nem láttam, gyorsan hozzá is csaptam a rendeléshez párat. Épp nem volt olvasnivalóm, alig vártam, hogy hazaérjek, kézbevegyem. Jött is az újabb meglepetés: szerintem a borítón maga Cseh Tamás látható, indián díszében.

Itt el is értünk a meglepetések végéhez. A néprajzilag vélhetően helyes történet kevés meglepetéssel szolgál: vannak az indiánok és hadiösvényre lépnek, csatáznak is párat. Az illusztrációk - melyeket szintén Cseh Tamás jegyez - jók, a szöveg jól olvasható, bár az indián nyelvű betétek hosszú távon engem untattak, és az is megesik, hogy az indiánok túl "átszellemültek".

Pl indiánfiú ellenséggel találkozik, ezért elbújik a bokorba:

"...Oldalt pislantott, és látta benne a saját kezét, benne a kerek kővel.

- A kő pont olyan, mint sok évvel ezelőtt, a kezem pedig nem hasonlít arra a kézre, amelyik az előbb az őz nyomát tapogatta.  Két Nyíl azt tanította nekem, hogy nincs nagyobb szégyen annál, mint amikor valaki fél - mondta magában, miközben..."

Szerintem ilyen helyzetben leginkább azt mondja magában az ember, hogy "bazdmeg, csak nehogy meglásson", még ha indiánul is.

Mindíg gondban vagyok, ha ilyesmi könyvet olvasok. Régen - nagyon régen - nagy rajongója voltam az indiánregényeknek, amiket felnőtt fejjel újraolvastam... hiba volt, gagyik. Ez a hadiösvényről nem mondható el, simán csak semleges, többször váltottam át más, érdekesebb könyvekre. Ha szereted a szerzőt, vagy az indián történeteket, szerezd be, máskülönben felejthető.

Kategória:

kritika