Ha tetszett a büszkeség és balítélet

• warnew
• | 2009. january 11., 00:55 |
• hozzászólások (0)

Szeretem a kort, a hangulatot az Austen filmekben - szégyen, de még semmit nem olvastam tőle - így felkaptam a fejem, mikor kultúr felhívta a minisorozatra a figyelmünket.

A beharangozó (egy romantikus lány valahogy bekeveredik kedvenc könyve a büszkeség és balítélet világába) után azt hittem, hogy a történet a szokásos irányt veszi: a modern szokások, eszközök lenyűgözik/megrémisztik a "helyieket" a régi szokások lenyűgözik/elborzasztják a főhőst. Azért kipróbáltam.

Akkor döntöttem el, hogy végignézem, mikor - még valahol az első epizód elején - elhangzik az alábbi párbeszéd:

<SPOILER>

- This is most extraordinary. But I beg you, Miss Spencer, to entertain my explanation of it, for it will be truthful, if a little intractable to believe. There is a door, Miss Spencer, in the attic portion of my father's house,  which is a place invisited except by servants and myself. Were this door to open, it would give upon the empty air four storeys high, for there is no room beyond. It is a door entirely without sense. One may not pass through it, try as one might, until this day, for you, Miss Spencer, have opened this door for me. You are the key.

- What makes you think my name is Spencer?

- It is tailored in your underthings.

- My name is Price, Amanda Price.
</SPOILER>

Gyönyörű.

Egyébként a sorozat egy csomó várakozást teljesít, szép helyeken játszódik, átjönnek az austeni karakterek, jó a nyelvezete, stb. Van kicsi az előre elvárt régi-új szokások játékból is de hálistennek messze nem erről szól.

Van hozzá jó felirat is, nézzétek .)

Kategória:

esemény