Stephenie Meyer: A burok

• warnew
• | 2008. december 13., 07:18 |
• hozzászólások (1)

Az alkonyat után igen félve fogtam neki a buroknak, de nem akartam egyetlen könyv alapján leírni a szerzőt. Elvileg ez a csaj az egyik legnépszerűbb kortárs angol sci-fi író, érdekes a téma is - bár a beharangozott szerelmi háromszög kicsit veszélyesen hangzik. Hát lássuk.

A történetet már párszor leírták, ezért csak röviden: A földet megszállják az idegenek,akinek egyik jellemző tulajdonsága, hogy egy gazdatestbe (az emberekbe) költöznek bele, kiszorítván annak lelkét. Egy ilyen gazdatest-idegen páros a főszereplő  is, ahol az idegent az a meglepetés fogadja, hogy az "őslakos" lelket nem sikerült elnyomnia, az nagyon is jelen van a hétköznapjaiban. Miközben viaskodnak a testért, megkedvelik egymást, és elindulnak a sivatagba, hogy megkeressék a lázadók utolsó csoportját: a gazdatest testvérét, illetve szerelmét.

Az ilyesmi történetekben - ráadásul a szerelmi háromszöggel - kicsit félő, hogy az egész könyv arról szól majd, hogy a főhős ül egy sarokban és szenved, amit mindenféle belső mono- és dialógusokon keresztül érzékeltet velünk az író. Nos, bár természetesen nem kerülhető el teljesen az ilyesmi, egyensúlyban van a dolog, egyaránt képet kapunk a belső eseményekről, a megszállók által lakott föld igen érdekes - pl nincs hazugság és erőszak - hétköznapjairól és az ellenállók életéről is.

A scifi tudományos részét nem dolgozta ki különösebben, de nem zavaró a dolog, és  fordítás is egész jó, az egyetlen probléma ami most eszembejut, az a puska szó használata, pl.viszonylag nehézes valakinek puskát tűznie az ővébe.

Ha szereted az ilyemit, szólj a Jézuskának, mert jókönyv, megéri.

Kategória:

kritika